Most, miután hivatalosan is véget ért a pályafutása, árulja el, hogy legjobban mi hiányzik?

A focin kívül az öltöző hangulata, a csapattársak csipkelődései, a tömött lelátók, a rangadókat megelőző izgalom nagyon hiányzik majd.

Hogy érezte magát a találkozón?

Nagyszerűen.Óriási érzés volt a barátokkal és világklasszisokkal együtt futballozni a saját búcsúmeccsemen.Rendkívül nehéz bármi okosat mondani, nagyon meghatódtam.Mindenkienk köszönöm a segítséget és ezt az érzelmekben gazdag meccset.

Jól tudjuk, hogy a kezdet azért igen nehéz volt?

Az Ajaxnál eléggé...Akkoriban, a nyolcvanas évek elején az amszterdami csapat kicsit sznob beállítottságú volt, ami a mi egyszerű munkáscsaládunknak nem volt szimpatikus.Édesapám, aki vízvezeték-szerelőként dolgozott, amellett, hogy kispolgári életet élt, óriási Feyenoord-drukker volt, így kapásból elutasította az Ajax képviselőit, amikor kilencéves koromban megkerestek.Két évnek kellett eltelnie, hogy végül oda igazolhassak.

Ön született csatár?

Nem igazán.Sőt, gyerekkoromban minden poszton megfordultam.A klub akkori edzési szisztémájához tartozott, hogy minden játékost minden poszton kipróbáltak és játszattak.Attól eltekintve, hogy kapus utáltam lenni, nagyon hasznos volt ez a rendszer, mert a posztcserékkel védőként a csatár, támadóként a hátvéd fejével és megtanultunk focizni és gondolkozni.

Tehetsége adva volt, mégis csak kevesen jósoltak önenek nemzetközi hírnevet és pályafutást.Miért?

Technikás és ügyes, de vékony és halk szavú voltam.Az edzőknek kétségeik voltak velem kapcsolatban.Mindig azt mondták, hogy meg kell erősödnöm, mind fizikailag, mind pedig lelkileg, hogy vihessem valamire.

Johan Cruyff, Hollandia egyik legnagyobb futballistája volt az a tréner aki először pályára küldte önt egy élvonalbeli bajnokin.Milyen volt vele a viszonya?

Remek.Ő élő legenda, hihetetlenül sokat tud a futballról.Ő volt az az edző az Ajaxnál, aki nem sajnálta az időt, mindig megnézte a korosztályos csapatok mérkőzéseit és sosem felejtette el biztatni a fiatalokat.Természetesen imádtam a játékát és köszönettel tartozom neki, mert ő adta meg nekem a lehetőséget, hogy holland élvonalbeli focista lehessek.

Az Internazionalénél eltöltött két szezont leszámítva kiegyensúlyozott és eredményes éveket töltött az Ajaxnál is és az Arsenalnál is.Van esetleg bármiféle hiányérzete a pályafutását illetően?

Tulajdonképpen nincs.Persze a válogatottal nyerhettünk volna Európa- vagy világbajnokságot, vagy az Arsenallal elhódíthattuk volna a Bajnokok Ligája-serleget, de összességében nem lehetek elégedetlen.