David Andrew Platt 1966. június 10-én született az angliai Chaddertonban, Oldham közelében.

Plattet fiatalon visszautasította az addig ifiként náluk szereplő Manchester United, így elengedték a Crewe Alexandrahoz, ahol egy gyors, sokat futó, szabad stílusban játszó középpályást faragtak belőle. Nagy klubok jöttek, hogy megnézzék, mit tud, végül az Aston Villa csapatához csatlakozott.

Miután gyorsan alkalmazkodott a magas szintű játékhoz, megkapta első lehetőségét a válogatottban is Bobby Robsontól az olaszok ellen 1989-ben. Bár nem játszott sokszor a háromoroszlánosok között, és nemzetközileg nem volt túl ismert, az 1990-es VB-re benevezte őt Robson, mivel sokoldalú és megbízható volt.

Platt minden csoportmeccsen játszott, de a második körben a belgák ellen csak a kétszer tizenöt perces hosszabbításra küldték be a pályára. Lőtt egy emlékezetes kapáslövés-gólt a leges-legutolsó percben, ez volt első találata nemzeti színekben, így az angolok továbbmentek a negyeddöntőbe.

A csapatkapitány Bryan Robson megsérült, a következő meccsen is kezdett kamerun ellen. 3-2-re nyertek, David talált be először. Szerepelt az elődöntőben az NSZK ellen is, s miután 1-1 lett a végeredmény, tizenegyes-párbajra került sor. Platt értékesítette a 3. angol büntetőt, de a következő kettőt társai kihagyták, így mehettek a vigaszágra, a harmadik helyért. Egy személyes sikere még volt: harmadszor talált be a VB-n az olaszok ellen, de 2-1-es vereségük a negyedik helyezést jelentette.

A torna utáni reklám a csapattársat, Paul Gascoigne-t érintette, Platt hiába játszott jól a vb-n, nem kapta fel őt a média. Csendben hátradőlt, visszatért csapatkapitányi pozíciójába a Villába, és megtartotta helyét a válogatottban is, melyet már David nagy örömére korábbi villás menedzsere, Graham Taylor irányított.

Platt lett a korai 90-es években Anglia legjobbja, középpályás létére sokszor talált be, és vezető szerepe is volt, motiválta jelenlétével a többieket. Ekkoriban többnyire ő volt a válogatott "csékája", bár néha Tony Adams kapta meg a karszalagot.

A '92-es eb-n az angolok egy csoportmeccset sem tudtak megnyerni, a svédek elleni 2-1-es vereség alkalmából Platt először és utoljára betalált ezen az Európa-bajnokságon. Ezek után az angolok ki sem jutottak Platt remek játéka ellenére az amerikai világbajnokságra, Taylor pedig lemondott. a következő szövetségi kapitány, Terry Venables Davidet benn tartotta a keretben, és bár ő szerezte a Venables-éra első gólját, többnyire Ince-szel és Gascoigne-nal együtt csak a padon ücsörögtek, míg Adams volt a kapitány.

Platt a '96-os eb legtöbb meccsén csereként jutott szóhoz, de Ince eltiltását követően a spanyolok elleni negyeddöntőben a kezdőcsapat tagja volt. Az elődöntő büntető-párbajában betalált a németek kapujába, de ez sem volt elég a továbbjutáshoz. Lemondta a válogatottságot. 62 meccsen 27 gólt szerzett, 13-szor volt csapatkapitány.

Időközben képességei Olaszországba repítették (1991-ben). Az ország három csapatában is játszott, a Bari, a Juventus és a Sampdoria színeiben. Átigazolási díjai több millió fontot tettek ki. 1995-ben az Arsenalhoz szerződött, ahol végre angol klubdicsőségei is akadtak: tagja volt az 1998-as duplázó társulatnak is. Amire a legtöbben emlékeznek, az egy 83. percben esett fejesgólja a MU ellen, minek segítségével egy 1997 novemberi napon 3-2-es győzelmet arattak ellenfelük felett, ezzel megakadályozva a felzárkózásukat.

1998-ban elhagyta az Arsenalt, és a Sampdoria vezetőedzője lett, bár sokan felvetették ellene, hogy nincs megfelelő szakképesítése, amivel boldogulhatna a Serie A-ban. 1999-ben a Nottingham Foresthez szerződött, mint játékos-menedzser. Nem volt sikeres, sok olyan játékosra áldozott temérdek pénzt, akik nem illeszkedtek bele a csapatba, emellett összeveszett sok olyan emberrel is, akik hosszú ideje játszottak a korábbi BEK-győztesnél. Egy év múlva elbocsátották. A csapat történelmének egyik legkevésbé kedvelt figurájává vált.

Kinevezték eztán az angol U21-es válogatott edzőjévé, itt mérsékelt sikerrel dolgozott, kijuttatta csapatát a 2002-es U21-es vb-re. A 2004-es torna selejtezőiben elbuktak, így lemondott tisztségéről, Peter Taylor lett az utódja. Manapság az U21-es csapat meccsein médiaszakértőként van jelen.

Rendszeresen ír cikket a Four Four Two című híres labdarúgó-magazinba, taktikai megfigyeléseit írja le.